Igen, ma voltam temetésen. Egy néni volt az, aki az utcámban lakott. Igazából nem is ismertem. De azért tiszteletből elmentem. Nekem az az eset jutott eszembe, amikor a barátokköztben Magdi anyust temették, és a nő beleesett a sírba. Itt igazából csak annyi baki volt, hogy a rózsát nem sikerült beledobni a sírgödörbe. De annyira szörnyű volt azt a büdös sárga nyirkos földet látni... pfujj... Én nem akarok meghalni... sohasenem! Hogy engem egy kurva fadobozba beletegyenek, és letegyenek egy hideg likba, és rámtegyenek két köbméter földet??? Kösznem. Ha meghalnék, akkor inkább hamvasszanak el, és szórják szét a tengerben a hamvaim, és ne szomorúság legyen... mint azt egykoron IZ halála után is tették
Egy a lényeg. Nem akarok halott lenni, és ha meghalok is akkor én ezen a földön akarok újjászületni. Lehet, hogy az élet néha úgy tűnik, hogy szenvedés, de igazából nagyon szép, és sokszínű. Csak tenni kell érte, hogy így láthassuk a világot. Nem repül a sültgalamb a szánkba. Minden jó lesz. Tudom, mert én, hogy őszinte legyek, még az ég világon semmit nem bántam meg, és tudod miért? Mert mindent tökéletesen csináltam, hisz még élek, itt vagyok, és jól érzem magam. És ez nagy szerencse. :D
